Teremin

      A teremin egy elektronikus hangszer, Léon Theremin orosz fizikus találmánya 1919-ből. A zenész kezeivel egy-egy antenna elektromágneses mezejét zavarja meg, amitől kapacitívabb lesz a talpponti impedanciája, ez pedig az antennára kapcsolt oszcillátor frekvenciáját módosítja.

      Az antennák egymásra merőlegesek, hogy ne zavarják egymás elektromágneses mezejét, valamint hogy a kézmozdulatok iránya is különböző legyen. A függőleges körsugárzó antenna a hangmagasságért, a vízszintes hurok antenna a hangerőért felelős. Ahogyan a zenész keze közeledik a függőleges antennához, a hangmagasság emelkedik, a hurokantennához közelítve pedig a hangerő csökken. A teremin összesen öt rezgőkört tartalmaz: a hangmagasság antenna rezgőköre, a hangmagasság oszcillátor, a hangmagasság referencia oszcillátor, a hangerő antenna rezgőköre és a hangerő oszcillátor. Az oszcillátorok frekvenciája 500kHz alatti, így az antennák a hosszúságukból adódóan nem tudnak távoltérbe számottevő teljesítménnyel sugározni. Inkább a kondenzátor-hatás érvényes, ahol fegyverzet földelt oldala a zenész keze (kis áramerősségnél és magas frekvencián a kéz földelést képez az antennához képest), mely a másik fegyverzethez közeledve növeli a kondenzátor kapacitását. Nem növel sokat (néhány pF), de eleget ahhoz, hogy a hallható tartományba átfordítva érződjön a különbség. Mindenik antennához tartozik egy sorba kapcsolt tekercs (vagy tekercs sor), mely az antenna sajátpakacitásával együtt az oszcillátorok frekvenciájával egyező rezonanciafrekvenciát biztosít.  A tekercsek parazita kapacitása növeli ugyan az antenna kapacitását, viszont használata szükségszerű a rezonanciafrekvencia biztosításához. A megnövekedett kapacitás csökkenti az antenna érzékenységét, vagyis a kéz közelsége már nem fog akkora kapacitásváltozást idézni és a hangmagasság illetve a hangerő csak az antenna közelében fog változni. Hogy mégis kicsi maradjon az antenna kapacitása, érdemes sorba kapcsolni több kis induktivitású tekercset, mely által a kéz okozta kapacitásváltozás is lineárisabb lesz. A tekercsek nélkül nehéz lenne játszani a hangszeren, ugyanis a hangmagasság az antennától távol lassan, majd egyre gyorsabban változna, oktávokat ugorva át pár milliméteres kézmozdulatra. Az antennák formája nem kritikus, a hangerő antenna hurok formája könnyebb kezelhetőséget biztosít, ugyanis oldalról közelítve gyorsabb, felülről közeledve pedig lassabb hangerőváltozást idéz. Mivel az oszcillátorok frekvenciája jóval az audio frekvenciák felett van, nem lehet közvetlenül felhasználni. Ha viszont egy azonos frekvenciájú, de konstans oszcillátor jeléből kivonjuk ezt, akkor a jelkülönbség a hallható tartományba fog esni.

A hangmagasság oszcillátor egy LC oszcillátor, amely stabil állapotban kb. 270kHz-en rezeg. Ez a frekvencia megegyezik az antenna saját rezonancia frekvenciájával, melyet az antennával sorba kapcsolt induktivitás és az antenna sajátkapacitása határoz meg. Amikor a zenész a tekercshez kapcsolt antennához közelíti a kezét, az LC áramkör kapacitása növekedni kezd és az oszcillátor frekvenciája csökken. Ez és a szintén 270kHz-es referencia oszcillátortól érkező jelek egy heterodin mixerbe kerülnek, melynek kimenetén a két frekvencia összege és különbsége egyszerre lesz jelen. Az összegjel ki van szűrve, hisz az még az oszcillátorok frekvenciánál is magasabb. A mixer kimenetén csak a különbségjel van, ami már a hallható tartományba esik, akár rá lehetne kapcsolni egy audio erősítőre. Minél közelebb van a zenész keze az antennához, annál kisebb frekvencián rezeg a hangmagasság-oszcillátor és annál nagyobb lesz a jelkülönbség, azaz nő a mixer kimenetén lévő frekvencia (hangmagasság).

A hangerő-oszcillátor az audio jel amplitúdóját szabályozza. Akár a hangmagasság-oszcillátor, a hangerő-oszcillátor frekvenciája is lecsökken, ahogy a zenész a kezét a hurok-antennához közelíti. A frekvencia ebben a rezgőkörben kb. 450kHz melyet a zenész a kezével befolyásol és a változás mértéke DC jel formájában jut el a VCA-hoz (Voltage Controlled Amplifier). A hangerő antennával sorba kapcsolt induktivitás és sajátkapacitás szintén 450kHz-es rezonancia frekvenciával rendelkezik.

A VCA negatív vezérlő DC jelre a bemenetére kapcsolt audio jelet felerősíti. A DC jel annál negatívabb minél távolabb van a zenész keze a hangerő antennától. Az antenna fele közelítve megváltozik az antenna rezgőkörének frekvenciája és a DC jel 0V fele változik, amitől elhalkul a VCA kimenete. Az itt lévő jelet egy audio erősítő felerősíti a hangszórónak megfelelő teljesítményre.

A oszcillátorok tartalmaznak egy-egy potenciométert, amivel hangolni lehet. Ez azért szükséges, mert bármilyen vezető objektum a hangszer közelében megváltoztatja a hangmagasságot vagy a hangerőt. Ide tartoznak a nagy fémtárgyak, vagy az élőlények is, ezért a tereminen játszó zenész privát szférája legalább 3m kell legyen, mert kb. ekkora az antennák közeltéri lefedettsége. A következő kapcsolási rajzok az EM teremin tervei alapján készültek.

Hangmagasság referencia oszcillátor és hangoló

A hangmagasság referencia oszcillátor kb. 270kHz rezonancia frekvencián rezeg, vagyis az LC tagok értékei rendre 100μH és 3.3nF a szabvány értékek.

\[f_R=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{100\cdot 10^{-6}[\mathbf H] \cdot 3.3\cdot 10^{-9}[\mathbf F]}}=277[\mathbf{kHz}]\]

Az oszcillátor és hangolójának kapcsolási rajza:

A T1 és T2 tranzisztorok a C1 és L1 által meghatározott rezonancia frekvencián kapcsolgatnak. A pontos beállítás érdekében érdemes L1 tekercset szabályozható tekercsre cserélni. A hangoló egy aktív impedanciát képvisel, mely a rezgőkör kapacitásán módosít, amit kezelőpultra kivezetett P1 potenciométerrel lehet szabályozni. A régi elektroncsöves teremin ez helyett passzív forgó kondenzátort használt, ám ilyet ma nehéz találni. A szabályzás kismértékű, 0-3kHz-et változik az oszcillátor frekvenciája. A szimulációban a beállított P1 értékekkel (2.5k) a rezonancia frekvencia kb. 272kHz.

A saját változat újrahasznosított alkatrészekből:

A kimenő jel:

A kimenő jel az 5k potenciométerrel kb. 3kHz-et állítható. Az előlapra vezetett potenciométer neve „Frekvenciakorlát”, amit középre kell csavarni a hangoláskor.

Hangmagasság oszcillátor és antenna

      A hangmagasság oszcillátor is kb. 270kHz-en rezeg, az áramkör ugyanaz, mint a referencia oszcillátor áramköre. A hangoló ezúttal az antenna, mely az oszcillátor frekvenciáját befolyásolja. Amikor az antenna frekvenciáját a zenész a kezével megváltoztatja, eltolódik hangmagasság oszcillátor frekvenciája is, hiszen „leterhelődik”. Minél közelebb kerül a kéz az antennához, annál nagyobb a különbség a két rezgőkör között. Az antennával sorba kapcsolt tekercs (40mH) és az antenna saját kapacitása (8-9pF) is kb. 270kHz-en rezonál:

\[f_R=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{40\cdot 10^{-6}[\mathbf H] \cdot 9\cdot 10^{-9}[\mathbf F]}}=265[\mathbf{kHz}]\]

A 40mH tekercs lehet több sorba kapcsolt 1.2mH tekercs is, hogy kisebb parazita kapacitással rendelkezzen. Az eredeti EMTheremin / Etherwave áramkörben négy darab sorba kapcsolt 10mH tekercs található.

Ezek rádiófrekvenciás tekercsek, melyek mindegyikén 3 darab sorba kapcsolt különálló kisebb tekercs van, vagyis a 40mH igazából 12 darab 3.33mH tekercsből áll.

Az antennához közeledő kéz kb. 3kHz frekvencia csökkenést okoz, ami három és fél oktávemelkedést jelent a középső C hangjegy felett. A távolodó kéz pedig 2 oktávot csökkent a középső C alatt. Az L1 és L2 tekercsek változtatásával ezek a korlátok állíthatók. Az antenna hatósugara ezzel nem változik, hanem a hangjegyek közti távolság nő vagy csökken. Ehhez az antenna rezonancia frekvenciáját is meg kell változtatni, ami az antenna és a tekercset összekötő szilárd vezeték elmozdításával történik a földre kapcsolt fém lap irányába. A kis távolság a fémlemez és a vezeték között kb. 4 oktáv korlátot, a nagy távolság kb. 6 oktáv korlátot jelent az EMTheremin verzióban.

A két hangmagasságért felelős oszcillátor hangolásakor a „Frekvenciakorlát” potenciométer középső állásban van, és L1 valamint L2 értéke változik. A hangolás akkor ér véget, amikor a kéz kb. 40-50cm távolságra van a hangmagasság antennától, és a hangszer csendben van. Ilyenkor a két oszcillátor szinkronban dolgozik és a jelkülönbség a mixerben nulla amplitúdójú jelet produkál. A potenciométer állítása ezek után gyakorlatilag az antenna kapacitását szabályozza, azaz hogy milyen kéz-antenna távolságban legyen csendben a hangszer.

A DIY verzióban hangmagasság antenna egy nyomtatóból kiszerelt tömör henger:

A hangoló fémlemez végül nem vált be, a „Frekvenciakorlát” potenciométer tekerése ugyanazt a hatást eredményezi, mint a fémlemezhez közelebb vagy távolabb helyezett vezeték.

Mixer

A mixer egy rendkívül egyszerű áramkör, melynek nincs szüksége különösebb beállításra. A feladata, hogy kombinálja a jeleket a referencia és a változó oszcillátorból, és a kimenetén audio jelet adjon.

A C8 és C9 kondenzátor összegzi az oszcillátorok jeleit, D1, R15, R16 és C10 pedig kiveszi a frekvencia különbséget. Az audio jel R16 és R15 közös pontjáról vehető le. A zenész keze által bevitt kapacitást a szimulációban az antennára kapcsolt kondenzátorral lehet helyettesíteni, ami az oszcillátor frekvenciáját 275kHz-re módosítja. A Mixer kimenetén a referencia oszcillátor és a hangmagasság oszcillátor módosított frekvenciájának különbsége mérhető, ami kb. a 3kHz hallható tartományba esik.

A frekvenciaspektrum tartalmazza a mixer két bemenetének komponenseit is, ezáltal a kimeneten nem tiszta szinusz, hanem a bemenő frekvenciákkal modulált jel látható, ami kellemesebb hangzást nyújt.

A megépített áramkör kimenetén a kézmozdulattal arányos frekvenciaváltozás mérhető.

Hangerő oszcillátor és hangoló

A hangerő oszcillátor kb. 450kHz rezonancia frekvencián rezeg, amit L5+L6, C12 és C13 kondenzátorokkal lehet hangolni. Az antenna rezgőköre 15mH soros induktivitással adja kb. 450kHz-es rezonanciát:

\[f_R=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{15\cdot 10^{-6}[\mathbf H] \cdot 9\cdot 10^{-9}[\mathbf F]}}=433[\mathbf{kHz}]\]

A C19 és D2 egy AM detektor, amely a bejövő jel burkoló görbéjét detektálja és egyenirányítja. A jelet az L5 tekercsről kapja, melyen akkor a legnagyobb a feszültség, amikor az antenna és a hangerő oszcillátor frekvenciája megegyezik. Ha a zenész kezével beavatkozik az antenna kapacitásába, akkor a tekercseken lévő feszültség csökken. A D2 dióda iránya dönti el, hogy a pozitív vagy negatív oldalát detektálja a jelnek, hisz az áram csak egy irányba folyhat rajta. A DC kimenet kb. 0V és -4V között változik attól függően, hogy az antenna rezgőköre mennyire van szinkronban a hangerő oszcillátor frekvenciájával, és hogy mekkora induktivitású részét mérjük a tekercsnek. Az áramkör akkor kell szinkronban legyen, amikor a zenész keze távol esik tőle. Ilyenkor a negatív DC feszültség maximális és megvezérli a VCA-t ami átengedi az audio jelet a kimenetre. A hangolás során L4 induktivitását kell változtatni, míg a DC kimenet a lehető legnegatívabb lesz, ugyanis annál nagyobb mértékben engedi át a hangot a VCA. A hangoló áramkör majdnem hogy azonos a hangmagasság hangolójával, a P2 potenciométerrel a frekvenciát lehet finoman szabályozni.

A DC kimenet a megépített változatban csupán -350mV-ig megy, részben mert a hurokantenna és a hangerő oszcillátor rezonancia frekvenciája nem teljesen egyezik, másrészt mert kis induktivitáson (1.2mH) történik az egyenirányítás.

A DC jel tulajdonképpen a hangerő oszcillátor frekvenciáját tartalmazza, hiszen a C19 kondenzátor közvetlenül a DC kimenetre csatolja a hangerő oszcillátor kimenetét. A VCA ennek a középértékével törődik, ami 0 és -4V között mozoghat. A kezet közelítve a hangerő antenna fele szinusz jel feljebb ugrik, így a középérték is közelebb kerül 0V-hoz:

A kéz közelsége gyakorlatilag a szinusz jel DC offset-jét állítja. Amikor a jel már annyira felemelkedett a vízszintes tengelyhez, hogy az amplitúdó maximum és minimum egymás ellentettje, akkor megszűnik a DC komponens és a jel középértéke nulla lesz.

A hangerő oszcillátor beállítása középértékre állított „Amplitúdókorlát” (P2) potenciométerrel kezdődik. Ezután L4 értékét addig kell változtatni, míg a hangszer a legnagyobb hangerővel szól, ugyanis ekkor a legnegatívabb DC kimenet. A következő lépés az antenna érzékenységének vizsgálata. A hangszernek nem csak közvetlenül az antenna érintésekor, hanem amikor a kéz még csak félúton van, már akkor halkulnia kell. Szintén L4 állításával érhető ez el. Az „Amplitúdókorlát” tekerése ezek után azt szabályozza, hogy milyen távolságra halkuljon el a hangszer.

A hangerő antenna az eredeti EMThereminben fémcsőből készült, a saját változatban azonban egy műanyag cső lett a hagyományos formára hajlítva, belsejébe pedig a földeléshez használt 1.5mm-es rézvezeték került.

VCA - feszültségvezérelt erősítő

      A VCA (Voltage Controlled Amplifier) egy feszültségszint segítségével szabályozza a bemenetére kapcsolt jel erősítésének mértékét. A megépített VCA-ban az LM13700 szabályozza a kimenő teljesítményt, ám használható LM13600 vagy NE5517 is. A lábkiosztása mindnek azonos.

Az LM13700 két transzkonduktancia erősítőt (OTA - Operational Transcoductance Amplifier) tartalmaz (U1A és U1B).

A 13. lábon lévő ellenálláson a hangerő oszcillátor DC kimenetével arányos áramerősség mérhető, melyet U1B felerősít a 12. lábon, majd a másik erősítő (U1A) nyereségét vezérli vele (1. láb), mely a bemenetére kapcsolt audio jelet (3. láb) erősíti fel. A 12. lábon mérhető feszültségszint -12V és +12V között változik a vezérelő DC szint függvényében. A teremin hangerő oszcillátora akkor van helyesen behangolva, ha a 12. lábon +12V mérhető mikor a zenész keze távol esik az antennától, és -12V mikor már érinti. Ez ugyanis a két véglet, ami között az 13. lábra kapcsolt ellenálláson mérhető áramerősség változhat. A saját változatban ez csupán -12V és +6V, a nem megfelelő hurokantenna miatt, ám a VCA kimenetére kapcsolt audio erősítő kompenzálja majd a veszteségeket.

Az U1A erősítőnek teljesítménye az U1B kimenetétől függ, kimenete pedig formálható változtatván az invertáló bemenet ellenállását a P3 („Vágó”) potenciométerrel, mely levágja a hullámok csúcsait, vagy szimmetrikusan előfeszítve mindkét bemenetet a P4 („Szélesítő”) potenciométerrel, mely a hullámforma szélességét növeli hangszínezve a kimenet spektrumát.

A földre kapcsolt RC aluláteresztő szűrők (R32-C14 és R36-C15) levágják a túl magas frekvenciás harmonikusokat, hogy csellószerű hangzása legyen a Tereminnek.

Középértékre állítva a „Vágó” és a „Szélesítő” potenciométereket, a VCA kimenete:

Az audió kimenet szinzszból kvázi-négyszögjellé alakítható a mindkét potenciométer maximumra állításával, mely hangzása jobban hasonlít az eredeti elektroncsöves tereminhez:

A hangszín további két véglete:

Tápegység:

      A tápegység +/- 12V feszültséget biztosít a teremin számára. A fogyasztás 30-40mA, így az 7812-7912 stabilizátorok elegendőek. 

Hűtés nélkül sem melegednek, ám ebben az esetben az audio erősítő is erről a tápról üzemel, ezért szükség lehet hűtésre. A bemenet 14-15V váltóáram.

A tereminnek szüksége van földelésre, hogy az antennák kapacitás változása a kéz hatására megfelelően történjen. Ellenkező esetben a magas frekvenciás áramok nem találnak utat a földre és az antenna begerjedhet vagy ingadozhat a hangszer hangzása. A stabil működéshez és jó hangszínhez a 0V kivezetést a villamos hálózat földeléséhez kell kötni.

Erősítő (TDA2030):

A TDA2030 adatlapján lévő 14W-os teljesítményre képes kapcsolás erősíti fel a VCA kimenetét:

Mivel az erősítő is a teremin dobozába kerül, TV-ből kiszerelt kis műanyag hangdobozokat kell, hogy meghajtson. 

Ezek teljesítménye azonban 4-5W, így az erősítő kimenetét korlátozni kell. Sokat segít, hogy a VCA kimenete nem maximális, azonban a pirossal jelölt módosítások is csökkentik a kimenő teljesítményt. A hangszóróval sorba kapcsolt 1W-os ellenállás elhanyagolható torzítást okoz az erősítő kimenetén:

A 300 ohmos potenciométer és a rajta lévő 2.2k ellenállás szintén csökkenti szabályzási tartományt anélkül, hogy terhelné a VCA kimenetét.

A hűtőborda jórészt felesleges, ám nem árt felkészülni arra, ha később külső hangszórónak is lesz kimenet.

Dobozban: 

A doboz semmiképp sem lehet fémből. Fából vagy műanyagból érdemes készíteni (a fenti esetben ezek kombinációja), mert így nem kell elszigetelni a földtől és az antennáktól, valamint nem okoz parazita kapacitást az antennák környékén. Kisebb fémfelület, mint a transzformátor, vagy a hűtőbordák nem okoznak gondot. Az elejét, hátulját és tetjét alkotó átlátszó műanyag ugyanannak a TV-nek képernyőjéből származik, mint amiből a hangszórók.

A tápcsatlakozókra forrasztott LEDek jelzik a hangszer üzemét.

A komplett teremin készlet megvásárolható a Thereminworld.com-on 300-500 dollárért. A fent leírt házi gyártású változat alig került 10 dollárba, hisz csak az antennához tartozó tekercseket és az IC-t kellett megvásárolni, a többi bontott alkatrész volt. A felhasznált alkatrészek igencsak gyakoriak rádiókban, erősítőkben, tévékben. Sok bontott tekercs próbára került, ám ezek kritikus alkatrészek és ennyi egyforma nem volt egyszerre. Talán előnyösebb lett volna minden áramkört egyetlen NYÁK-ra pakolni, hogy a kábelek ne zsúfoljanak, ám a modulokkal könnyebb kísérletezni és átláthatóbb a felépítés. A hangamagasság és a hangerő antenna tekercs blokkjai minél távolabb kell kerüljenek egymástól és a hozzuk tartozó oszcillátorok minél közelebb a tekercsekhez. A hangmagasság oszcillátorai (referencia- és hangmagasság) minél közelebb vannak egymáshoz, annál könnyebben egymásra tudnak hangolódni. A két oszcillátort C8 és C9 lazán csatolja, és ha elég kicsi a távolság mixer és a két oszcillátor között, akkor a két oszcillátor szinkronban jár.

Rádió Teremin

      Három analóg rádió szükséges, mely képes középhullámú vételre. Az AM illetve MW funkcióval rendelkező rádiókészülékek képesek erre a feladatra. Mindhárom rádiónak más funkciója van a teremin működését tekintve:

- az egyik vevő szerepet tölt be és egyúttal erősítő is, rajta szólal meg a teremin hangja, ezért érdemes érzékeny és nagy teljesítményű rádiót választani erre a feladatra.

- egy másik rádió adóként üzemel, ennek ellenére nem fontos, hogy nagy teljesítményű legyen, hiszen ha elég közel van a vevőhöz, akkor létrejön a rádiós kapcsolat.

- a harmadik zavaró szerepet tölt be, zavarja az adó jelét, ami majd hallható lesz a vevőkészülékben. Ez legyen közepes teljesítményű, minél nagyobb antennával, ami a teremin hangmagasság antennájaként szolgál.

- A vevő szerepét betöltő rádió az 1600kHz környékére állítva próbál meg adást befogni. Fontos, hogy ne legyen műsorszórás a kiválasztott frekvencián, mert elnyomhatja az adóként működő rádió gyenge jelét. A vevő hangereje legyen hallható szinten és az a frekvencia lesz megfelelő, ahol csak a folytonos zaj hallatszik.

- Az adónak bélyegzett rádió frekvenciája a vevő frekvenciájánál 455kHz-el legyen kisebb. Ha a vevő 1600kHz-en üzemel, akkor az adó 1145kHz-en lesz ideális, ekkor ugyanis a belső oszcillátora éppen 1600kHz-en fog rezegni, amit a vevő észlelhet, ha elég erős. Ennél a rádiónál nem számít, hogy van-e műsor a kiválasztott frekvencián, a hangerejét minimális szintre lehet állítani. (A rádiókról általánosságban tudni kell, hogy a rádióadás vivőfrekvenciáját megkeverik egy - a vivőfrekvenciánál nagyobb - saját belső oszcillátor frekvenciával, amit heteordinálásnak vagy frekvenciatranszponálásnak neveznek. A keverés eredménye egy olyan jel, ami tartalmazza a két frekvencia összegét és különbségét. Egy alul-áteresztő szűrő csak a különbséget engedi át, amit középfrekvenciának neveznek. az AM vevőkészülék esetén a középfrekvencia 455kHz és mindig ezzel dolgozik, így nem kell minden rádióadásnak külön demodulátort használni. A rádió hangolásánál igazából a belső oszcillátor frekvenciáját hangoljuk, a rádió mindig a középfrekvencián dolgozik.) A két rádió antennáját nem szükség kihúzni, hogy csakis a belső oszcillátor jele érvényesüljön. Addig kell az adó rádióval az 1145kHz környékén keresgélni, amíg a vevő rádió többé-kevésbé elhallgat. Ekkor ugyanis a belső oszcillátor éppen azon a frekvencián oszcillál, amin a vevő hallgatózik, és amit vesz az egy modulálatlan (üres / néma) adás.

- A harmadik rádió azért zavar, mert ugyanarra a frekvenciára van behangolva, mint az adó. A hangerejét minimumon lehet hagyni és az antennáját kihúzni, hisz ezen kell majd játszani. Mielőtt a helyére kerül, át kell alakítani, hogy az antennája a belső oszcillátor hangolásában játsszon szerepet. Alap esetben egy hangolókondenzátor állítja a belső frekvenciát, az, amelyikkel az adókat keressük. Szét kell tehát szedni a rádiót, megkeresni a hangoló kondenzátort és beazonosítani azt a kivezetést, amelyik az oszcillátor frekvenciáját változtatja. Legegyszerűbb módja ennek, ha a rádió üzemben van, és egy valós műsort vesz. Egy csavarhúzóval szerre hozzá kell érni mindenik kivezetéshez (általában 4 kivezetés van) miközben az ujj érinti a csavarhúzó fém felületét. Az a helyes kivezetés, amely érintésekor elhangolódik a rádió. Az antennát át kell kötni eredeti helyéről erre a kivezetésre.

A többi kivezetésen nem hangolódik nagymértékben el, hanem cserszegést visz az adásba, elhalkul, vagy éppen felerősödik a hangerő. Az átalakítás után össze lehet rakni a rádiót és az adóval azonos frekvenciára hangolni, miközben kb. 25-30cm-re van a másik két rádiótól. Az 1145kHz-es beállításban a belső oszcillátor 1600kHz-en rezeg, így az adóval szinkronban van, és egyszerre sugározzák a modulálatlan adást. Igen ám, de az antennához közeledő kéz kapacitása pár kHz-et változtat az oszcillátor frekvenciáján és ez a hallható tartományba eső delta a vevő hangszóróin is megszólal. A hangolás során elkerülhetetlen, hogy ne legyen közel a kéz az antennához, ezért akkor helyes a hangolás, amikor a vevő rádió megszólal. Innentől már csak kísérletezés kérdése, hogy milyen kéztávolságból hallgasson el a vevő hangszórója.